Nőnapi szubjektív
Elhatároztam, hogy a korábban számomra teljesen lényegtelennek tartott Nőnapnak mától tartalmat adok. Soha nem szólt nekem semmiről. Amíg iskolába jártam, vagy később dolgozni fix munkahelyre, mindig kaptam virágot, amit olyan kötelező gesztusnak tartottam.
A mai Nőnap viszont más. Kicsit számot vetettem magammal, az én női létemmel, természeti asszonyi énemhez való kapcsolatommal. Tettem mindezt az erkélyünkön ülve egy forró tea társaságában, majd leültem a szőnyegre és megköszöntem a bennem élő összes nőnek, hogy segítenek és gátolnak, hogy kaptam egy lehetőséget az élettől, nőként tehetek a családomért, a barátaimért, a környezetemért.
Arra gondoltam, mától ezen a napon ezt az ősi természeti asszonyi minőségem ünneplem, akit néha napján bizony igen csak elhanyagolok.
Ma ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy fizikailag érintkezzek az anyafölddel, hogy a kezemen érezzem a föld tapintását, orromban az illatát, hogy turkálhassak benne, hogy kicsit visszataláljak. Virághagymát ültettem és miután a kisfiam az óvodában hagytam haza felé a parkban levettem a cipőm, a zoknim és mezítláb sétáltam az esőtől felázott saras, füves földön.
Olyan szabadnak éreztem magam, a természet asszonya hívott és én végre meghallottam. Szinte a csontjaimban éreztem, hogy éled a természet, a tavasz már visszafordíthatatlanul itt van, itt bennem is.
Rájöttem, nem kell, hogy a kötelező gesztusokról szóljon, alakíthatom, új szokásokat teremthetek és lehet tényleges ünnep ez a nap.
Estére tervezek még egy kádba áztatós, borozgatós kényeztetést és talán egy masszázst is kialkudok a páromtól. 🙂
Legyen szép a mai napotok is!
